Disc I.
01. Aria
02. Variatio 1. a 1 Clav.
03. Variatio 2. a 1 Clav.
04. Variatio 3. Canone all' Unisono a 1 Clav.
05. Variatio 4. a 1 Clav.
06. Variatio 5. a 1 ô vero 2 Clav.
07. Variatio 6. Canone alla Seconda a 1 Clav.
08. Variatio 7. a 1 ô vero 2 Clav. (al tempo di Giga)
09. Variatio 8. a 2 Clav.
10. Variatio 9. Canone alla Terza a 1 Clav.
11. Variatio 10. Fughetta a 1 Clav.
12. Variatio 11. a 2 Clav.
13. Variatio 12. Canone alla Quarta a 1 Clav.
14. Variatio 13. a 2 Clav.
15. Variatio 14. a 2 Clav.
16. Variatio 15. Canone alla Quinta a 1 Clav. (Andante)
Disc II.
17. Variatio 16. Ouverture a 1 Clav.
18. Variatio 17. a 2 Clav.
19. Variatio 18. Canone alla Sexta a 1 Clav.
20. Variatio 19. a 1 Clav.
21. Variatio 20. a 2 Clav.
22. Variatio 21. Canone alla Settima a 1 Clav.
23. Variatio 22. a 1 Clav. (Alla breve)
24. Variatio 23. a 2 Clav.
25. Variatio 24. Canone all' Ottava a 1 Clav.
26. Variatio 25. a 2 Clav. (Adagio)
27. Variatio 26. a 2 Clav.
28. Variatio 27. Canone alla Nona a 2 Clav.
29. Variatio 28. a 2 Clav.
30. Variatio 29. a 1 ô vero 2 Clav.
31. Variatio 30. Quodlibet a 1 Clav.
32. Aria
LÁSZLÓ BORBÉLY
J. S. Bach: Goldberg-Variationen
(Aria mit verschiedenen Veränderungen) BWV 988
Live recording at the Supersize Recording Studio, Hungary, 31 August, 2019
Balance and recording engineer: András Makay
My Reel Club DSD Production: Ferenc Koscsó, Gábor Szendrő
Piano: Steinway & Sons Model D Grand Piano
Piano technician:Balázs Tóth
Cover: HRZ
Cover photo, photos: Mihály Borsos
Recorded audio formats:
Native DSD 256, Piramix, Merging Hapi
Microphones, pre amp, effects, cables:
DPA 4007 Stereo pairs,
API 3124+, Quantec 2493 Yardstick, Teletronix LA-2A,
Wireworld Micro-Platinum OCC Silver
High-End file format conversion by Sygnalist's Hqplayer Pro
Producer:
Róbert Zoltán Hunka
©2019 Hunnia Records & Film Production
MRC 1901
Forkel, az elsőjelentős Bach-monográfia írója meséli el a történetet, mely szerint anagy Johann Sebastian egy bizonyos Keyserlinck gróf megrendelése alapján komponálta volna az ún. Goldberg- variációkat. A gróf álmatlanságban szenvedett, és ezért megkérte a zeneszerzőt, akit már régebb óta ismert, írjon számára olyan muzsikát, amelyet házi csembalistája, Johann Gottlieb Goldberg játszogathatna az éj gyötrő óráiban. Bach úgy gondolta, ennek a célnak egy variációsorozat felel meg legjobban – Goldberg majd minden este más és más tételeket szólaltat meg belőle.Keyserlinck megkapta a kottát és busásan fizetett érte, egy aranytálban száz dupla Lajos-aranyat adott.
A legenda szép, ám így, ebben a formában biztosan nem igaz. A mű ugyanis még Bach életében megjelent nyomtatásban, 1742-ben, a Klavier-Übung sorozat utolsó részeként, de a kotta címlapjára nincs rányomtatva a megrendelőnek szóló ajánlás, s nincs ott Goldberg neve sem (aki mellesleg a jelzett esztendőben tizenötödik életévében járt). Az történhetett tehát, hogy Bach Keyserlinck-től függetlenül teremtett egy nagyszabású variációsort, mai (persze vitatott) feltételezések szerint talán nem is saját témájára, hanem muzikális felesége, Anna Magdalena szép darabjára, ami bekerült a kis családi kottáskönyvbe (Notenbüchlein für Anna Magdalena Bach), aztán amikor Keyserlinck kéréssel fordult hozzá (alighanem pár évvel később), vagy a nyomtatott példányokból adott egyet, vagy magát az eredeti kéziratot, a zeneszerető gróf pedig ezért is hálás volt.
A kérdés most már csak az, mi vezette Bachot, amikor ilyen hatalmas feladatra vállalkozott – a jelek szerint még akkor, amikor nem remélhetett érte anyagi hasznot.(Abban a korban a publikálásért a zeneszerzőnek kellett fizetnie, az eladott példányok árából aztán kapott bizonyos részt, de ez biztosan nem fedezte a költségeket. N.B. a kiadványból mindössze kétszáz példány készült, tizennyolc maradt fenn a huszadik századig.) Sajátos becsvágy? A műnem egyszerű, szokványos variációsor. Talán nem túlzás azt állítani, minden valaha írt és írandó variációsorozatok királya. Felépítése tökéletesen végiggondolt és egyedi. Harminckét ütemes a téma, harminc változat követi, majd ismét megszólaltatandó a téma – azaz a ciklus összesen harminckét tétel. Két nagy részből áll. A tizenötödik variáció az addig kizárólagos G-dúr helyett moll hangnemű, a vége szinte búcsúzó (Bach feltehetően itt rövid pihenő-szünetet képzelt el), a tizenhatodik újrakezdés, francia nyitánnyal. Még két moll tétel akad, a huszonegyedik és huszonötödik, utóbbi különösen merész, a kromatikus fantázia és fúgához hasonló harmóniákkal. Minden harmadik darab kánon. Mégpedig úgy, hogy a basszus felett a felső két szólam mozog kánonban, először prím, majd szekund, terc, kvart, stb.távolságra. A kvart- és kvintkánonban (tizenkettedik és tizenötödik variáció) a két felsőszólam tükörben mozog.
A huszonnegyedik variációnál érjük el az oktávot. A huszonhetedik tétel részben folytatja a sort (nónakánon), de már csak két szólam szól. A harmincadik pedig a várt decimakánon helyett ismert népdalokat idéző Quodlibet. A negyedik, hetedik, tizedik,stb. tételek karakterdarabok (a hetedik például gigue, a tizedik fugato, és persze ide tartozik a tizenhatodik variáció, a francia nyitány is), a továbbiak pedig (az ötödik variációtól) a kétmanuálos csembaló technikai lehetőségeit kihasználó, virtuóz zenék, amelyeket zongorán – két manuál hiányában – igen nehéz eljátszani, hiszen a két kézállandóan keresztezi egymást. Örök kérdés marad, Goldberg hogyan birkózott meg a feladattal. Mert ha nem is tizenöt évesen, de valamikor nyilván játszotta a tételeket álmatlan ura előtt.
Kovács Sándor - zenetudós
